Giacomo Puccini és Ferenc Lehár

1905-ben, 114 évvel Mozart Varázsfuvolája után, szintén a Theater an der Wien-ben (ez Schikaneder színházának az utódintézménye) került sor Lehár Ferenc A Víg Özvegy című darabjának az ősbemutatójára, amivel kezdetét vette a bécsi operett úgynevezett ezüst korszaka. Ezt követi majd a Luxemburg Grófja, A Mosoly Országa és A Cárevics. Lehár mondhatni egyik popszámot gyártja a másik után, elég ha az Ajk az ajkon, a Vágyom egy nő után vagy a Maxim a tanyám dallamára gondolunk – valamennyi a mai napig a legkedveltebb slágerek közé tartozik. Szemben Lehárral ott áll Giacomo Puccini: láncdohányos, imádja a gyors autókat, és mindössze 12 operájával az egyik leghíresebb olasz zeneszerzőnek számít. A Tosca, a Manon Lescaut, a Bohém Élet stb. zeneszerzője sem jegyez kevesebb popslágert, a különbség csak annyi, hogy az ő történetei mindig tragikus véget érnek. Két különböző, ellentétes stílusirányzatban alkotó művész, koruk sztárjai, akiket ráadásul baráti kapcsolat fűz egymáshoz.